Méretes hype kerekedett Jeremy Saulnier harmadik filmje körül, amit a tetszetős alapkoncepció és az író-rendező korábbi remeklése egyaránt dagasztottak. Fiatal punk zenekar a benzinre valóért elvállal egy fellépést a világ végén és ott véletlenül olyasmibe csöppen, ami miatt egy vérszomjas skinhead szekta fogságából kell kitörnie. Ennél ütősebb csapdahelyzetről tényleg régen hallottunk, aki pedig látta a Blue Ruin méregerős bosszúdrámáját, okkal dörzsölhette a tenyerét. Előző munkájához hasonlóan Saulnier most is vaskos B-filmes motívumokból indul ki és sajátos megközelítésével, masszív stílusával ismét felforgatja az ismerős paneleket. A Green Room véresen komolyan veszi a kialakuló szituációkat és azok hatásait, ez a fajta kíméletlen alkotói következetesség pedig felér egy arcon csapással. A vonatkozó sablonok átírása kétségtelenül hatásos, csak épp hiányzik az a bizonyos plusz, amivel a film több lehetne egy ötletes műfaji játéknál.
