A mozi mindig előszeretettel nyúlt témaként a szélsőséges szervezetekhez. Az amerikai demokrácia paradoxona, hogy intézményrendszere a legstabilabb a világon, ám a társadalomban időről időre olyan mozgalmak formálódtak ki, amelyek támadást intéztek az állam vagy a társadalom más csoportjai ellen. A föderalizmus, a hatalmi ágak szétválasztása, az erős elnöki hatalom biztosították az államrend stabilitását és védelmét szövetségi szinten, miközben regionálisan, a tagállamok szintjén a legelképesztőbb politikai irányzatok szerezhették meg a hatalmat. Az 1920-as évek nativista (bevándorlás-ellenes), antikommunista közegében például a Ku-Klux-Klan tagja két államban is beülhetett a kormányzói székbe
Tanulmányunkban a Klanról készült filmeket tekintjük át, a kezdetektől napjainkig, abból a nézőpontból, hogyan változott a Klan megítélése az amerikai moziban, és a rendezők milyen szociológiai rétegeket tekintettek a tipikus Klan-szimpatizánsoknak. Minden szélsőjobboldali mozgalom tevékenységének három szereplője van: a tettesek, az áldozatok és a szimpatizánsok. Jelen tanulmány inkább a tettesek és a szimpatizánsok, azaz Klan-tagok, és kevésbé a közismert áldozatok, a feketék oldaláról mutatja be a szervezet tevékenységét.
