A katolikus egyház a maga világméretű intézményrendszerével, élén a pápával mindig népszerű témát jelentett a filmesek számára. A katolikus papok karakterei gyakran fölbukkannak a mozgóképen. A protestáns lelkipásztorok és ortodox pópák nem vetekedhetnek népszerűségben a katolikus papok mozgóképes ábrázolásával. Ennek oka mindenekelőtt a római katolikus egyház világméretű kiterjedése, globális jellege, míg a protestáns és ortodox egyházak (bár küldetésük szerint szintén egyetemesek) országos szerveződésűek. A katolikus egyház képviselőin keresztül jól be lehetett mutatni a különböző kultúrák ütközését. A másik ok nyilvánvalóan a cölibátus kérdése, amely mindig izgatta a filmesek – s korántsem csak az antiklerikális filmesek – fantáziáját. Se szeri, se száma a magánéleti válságot átélt papoknak a szépirodalomban és a filmvásznon Stendhal hősétől, a papnövendék Julien Soreltől kezdve Victor Hugo A párizsi Notre-Dame-jának esperesén, Claude Frollón, Ethel Lilian Voynich Bögöly című regényének Montanelli bíborosán keresztül a Tövismadarak Ralph de Bricassart atyájáig. A katolikus papok karakterei eléggé széles skálán húzódtak a filmművészetben, a hősies, tragikus ábrázolástól a komikus megjelenítésen át a negatív reprezentációig.
