Már az állatoknál is megfigyelhető az az ösztönös reakció, amit gyermekként mi is többször átéltünk, mikor egy félelmet keltő szituációban a szemünk lehunyásával próbálunk úrrá lenni a pánikon. Ha nem látom, talán nincs ott – próbáljuk nyugtatni magunkat, miközben persze valahol azért pontosan tudjuk, hamis illúziókba kapaszkodva akarjuk elhessegetni a ránk törő rémületet. Az amerikai Josh Malerman Madarak a dobozban című könyve e motívumra alapozva mesél el egy apokaliptikus színekkel teli horror/thriller/drámát, a globális siker így korántsem véletlen, hisz bárki rögtön át tudja érezni a szereplőket kísértő szörnyűségeket. A műfaji besorolás perjeles bizonytalansága természetesen nem véletlen, hisz a sztori épp azért annyira jó, mert egyértelműen az olvasótól függ az események értelmezése.
Egy könyvvel kapcsolatban kevés nagyobb közhely létezik annál, hogy letehetetlen, ám ebben az esetben az elkoptatott jelző használata tényleg indokolt. Malerman, a jó öreg flashback-technikát alkalmazva, két idősíkon bontja ki a magányos anya és a vele menekülő két kicsi gyermek sorsát, a múlt eseményeivel folyamatosan árnyalva a jelen történéseit. Hősnőnk helyzete az első fejezetekben például kimondottan bizarrnak tűnik, hisz a négyéves fiúval és lánnyal úgy kel útra egy homályos cél felé, hogy a külvilágban nem nyithatják ki a szemüket. Ekkor még rögtön valamiféle vallási őrületre vagy mentális problémára asszociálunk, ám a visszaemlékezésekből gyorsan kiderül, korántsem erről van szó. Az általunk ismert világ ugyanis végleg megváltozott, mert egyre több ember követett el mindenféle szörnyűségeket csak azért, mert láttak valamit.
